...még "ne dobd félre" az Ótestamentumot, a Zsoltárok, Példabeszédek, Prédikátor, Énekek Éneke sok mindent tartogat.
A Példabeszédek nekem e kedvencem.
Nagy energiájú könyv, ha belegondolunk, elég sok ideje meghatározó tényezője az emberiségnek.
Nekem a nagyon személyes véleményem az, hogy ha igazán belegondolunk az írásokba -főleg Jézus életére, tanításaira- , éppen pontosan mindazokat találjuk benne, amikről a mai ezotéria, új tudás, soksoksok info szól.

Pl. vegyük a tízparancsolatot -most ez jutott eszembe, mert Bert Hellinger könvét olvasom, de összefüggésbe hozhatjuk Eric Berne Sorskönyvében leírtakkal is:
"Tiszteld Anyádat és Apádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön..."
...de persze sok más példa is van...szerintem...

Előzmény

Válasz

Azon túl, hogy egyszer-kétszer belelapoztam, még sosem olvastam a Bibliát. Józan ésszel sosem vonzott a keresztény hittan, kizárólag csak meditációs tapasztalatok után néztem bele kíváncsiságból, és akkor mindig találtam benne valami jelentőségteljeset.

A ma reggeli meditációm után valahogy eszembe jutott megint a Biblia, és levettem a polcról (Károli Gáspár fordítás, 1948-as kiadás). Az Újtestamentumot kerestem, és a tartalom után meglepve láttam, hogy az Újtestamentum csupán a könyv negyedét teszi ki, mindössze egyharmada az Ótestamentumnak. Ezt sose tudtam. (Ideje lenne már kivágni belőle az Ótestamentumot a szemétre. Na, mindegy.)

Elkezdtem olvasni Máté evangéliumát a 18. bekezdéstől a 25-ig. Számomra ebben egyáltalán nem arról szól, hogy Mária szűznemzett volna meg hogy itt valami fizikairól van szó, amiről aztán lehet vitatkozni meg kétségbe vonni. A „viselősnek találtaték a Szent Lélektől” csupán annyit jelent, hogy maga az asszony, aki életet ad egy rendkívüli gyermeknek, ő is tisztább és ezért különlegesebb a környezeténél, a férjénél. Megszállta a Szent Lélek = tiszta lelkű. És az is érdekes, hogy Jézust, habár előtte állítólagosan levezetik a nemzetségi tábláját, ezzel nem az amúgy is hazug és nem létező dávidi vérvonalhoz kötik, nem a Józsefen keresztül a vérvonalhoz tartozását emelik ki, hanem a Szent Lélekhez tartozását, a tiszta lelkülethez tartozását. Persze, lehet, hogy ez csak nekem új, és amúgy teljesen nyilvánvaló.

Aztán kíváncsiságból felütöttem a Biblia elejét, Mózes I. könyve 6., és mit látok? Csupa zavart és ellentmondást a szövegben. Az Istennek fiai feleségül veszik az embernek leányait, mivel látják, hogy szépek azok, erre az Isten azt mondja, hogy ne maradjon a lelke az emberben örökké, csak legfeljebb százhúsz évig, merthogy a leányok elkezdtek gyermekeket szülni Isten fiainak. Aztán a következő bekezdés szerint megsokasult az ember gonoszsága a földön és minden alkotása szüntelen csak gonosz. Erre megbáná az Isten, hogy teremtette az embert, és eldönté, hogy eltörli a földnek színéről.

Hát, mit mondjak. Nem igazán spirituális és építő ez a szöveg. Lám-lám, milyen kívánósak az istenfiak, az Isten meg egyből korlátozásokat léptet életbe! Mi az, a fiúk nem voltak eléggé szófogadóak vagy homóból átmentek heteróba, vagy átlépték a törzsi korlátokat a mással házasodással, és ez nem tetszett neki? Meg aztán, ha az emberek gonoszak, akkor abban benne vannak az istenfiak is és maga az isten is végső soron, csak az öreg nem szeret tükörbe nézni, mert nem bírja elviselni a saját árnyoldalait. Meg úgy tűnik ebből, ráadásul nem is mindenható meg mindentudó, így nem is lehet Isten, legfeljebb egy ókori satrapa tükörképe. Elég is volt mára az Óból ennyi.

Válasz