Minden filmnek van főhőse. Kicsoda az én életem filmjének a főhőse?

Válaszom:

Minden egyes ember, aki ezt a filmet éli, egy főhős. Viszont nem érzékeli, hogy ő egy színész; meg van róla győződve, hogy az élete valós!

Ezért van, hogy az élet olyan, mint egy álom. Amikor élénk álmunk van, erős érzelmeket élünk meg, mint öröm és félelem, és az álom hatása alatt ébredünk fel, akár jó, akár rossz. Ugyanígy fogunk felébredni a Gmar Tikkunban (a Korrekció végén) és felismerni, hogy ez az élet pusztán egy film volt.

Valójában még korábban rá fogunk jönni erre, amikor a Zóhár megvilágítja jelenlegi helyzetünket. De amíg a filmben létezünk és annak részeként érzékeljük magunkat, nem tudunk lekapcsolódni róla és kívülről nézni magunkat.

Amikor a Fény a legkisebb korrekciót végzi rajtunk, és egy külső vágyat egy belsőhöz csatolunk, annak kezdjük látni azt ami valójában, és észleljük azt, hogy azelőtt mi tévesztett meg minket. Jelenleg nemcsak a külső világot illetően tévedünk, hanem önmagunkra nézve is. A tévedésnek annyi rétege van, hogy nem is ismerjük a valódi önmagunkat.

Egy álomban hősökként láthatjuk magunkat – valamerre kilovagolva, a holdra repülve – de ez csak egy álom, az ágyunkban ébredünk. Viszont amikor csatlakozunk a külső klihez és belsővé tesszük a felebarátunk szeretetén keresztül ezen a kapcsolaton keresztül feltárul számunkra a Felső Fény. Ez az, amikor felébredünk ebből az álomból és az igazság világában kezdünk el élni.

Valóban, a vágyak csak úgy tudnak egyesülni, hogy ha elérjük velük az adományozás tulajdonságát, mert akkor csatlakozunk a külső részhez, amit gyűlölünk.  Akkor elkezdünk törődni ezzel a külső vággyal, jobban mint önmagunkkal és készek vagyunk a barátainknak odaadni mindent amink van.

Korrigáljuk az illúziót, ami az egoista vágyunk. A Teremtő ezt a hasadt valóságot adta számunkra, tehát el tudjuk Őt érni. Valójában minden Kelimünkkívül van. Mindannyiunknak meg kell változtatnia az egymás felé viselt hozzáállását: ahelyett hogy magunkat szeretnénk, ahogy azt most tesszük, ki kell lépnünk önmagunkból és behozni, ami látszólag külsőnek látszik. Ez az útja a Kelimünk korrekciójának.

Bennük meg fogjuk érezni a Teremtőt, a Felső Erőt, ami cselekszik bennünk, a szándékot, hogy adakozzunk, amivel eggyé egyesülünk.