Szeretettel köszöntelek közösségi oldalon!
Csatlakozz te is közösségünkhöz Érezd jól Magad, beszélgess velünk!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
AHÁNY EMBER ANNYI ÚT ANNYI SZÍV ANNYI ELME vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek közösségi oldalon!
Csatlakozz te is közösségünkhöz Érezd jól Magad, beszélgess velünk!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
AHÁNY EMBER ANNYI ÚT ANNYI SZÍV ANNYI ELME vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek közösségi oldalon!
Csatlakozz te is közösségünkhöz Érezd jól Magad, beszélgess velünk!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
AHÁNY EMBER ANNYI ÚT ANNYI SZÍV ANNYI ELME vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek közösségi oldalon!
Csatlakozz te is közösségünkhöz Érezd jól Magad, beszélgess velünk!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
AHÁNY EMBER ANNYI ÚT ANNYI SZÍV ANNYI ELME vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A patakról
( válasz egy barátomnak, de úgy hiszem, másoknak is szól )
Nem mondtam igazat. Én abban a patakban nemcsak boldog halakat, de sok vért is láttam. Lábakat, kezeket, holtakat. És a hidak alján menekülteket. (Ma is élnek ott hajléktalanok.) Háborúban voltam kisgyerek. A fél családom elpusztult. Apám a pokolba belerokkant. Csak lelkileg-idegileg, fizikailag stramm maradt. Dolgozott 94 éves koráig. Mindenünk elveszett. Anyám úriasszonyból proli néni lett – élete végéig robotolt egy bőrgyárban. Hamarosan elváltak, én apámmal maradtam, mert ő volt a gyengébb. Sok kis barátomat láttam holtan. Utoljára a legjobbat, Leót. Ő is ott halt meg, kedvenc helyünkön, a patak partján. Főbe lőtte magát.
Valamit azonban már akkor is tudtam, és most is tudok.
Az ember igazi természete isteni és erős. Ami gyengeség benne, az nem az igazi természete, hanem lelkének rossz vágyai, gondolatai – és talán hajlamai.
Amit itt leírtam, azt mindenki tudja.
Két-három éves koráig feltétlenül. Különben nem tanulnánk meg iszonyatos melóval és sok zuhanással és padlófogással állni, járni és szaladni.
Atomerő van bennünk – és sajnos halálösztön is.
Az énföladás kéjjel is jár. Élvezettel. Nem lenni – erre még Hamlet királyfi is vágyódott.
De rájött, hogy nem lehet.
Az ember harcra született.
Sőt, meggyőződésem, hogy győzelemre.
Még akkor is, ha sok csatát és háborút elveszít.
Nem lehet „nem lenni”.
Hiába szerettem volna sokszor én is.
Nem lehetett „elhagyni magamat” – mert jöttem velem.
Mindig ott voltam.
A padlón is.
Sajnos.
A halhatatlanságban az a rossz hír, hogy nem lehet meghalni.
Én a keresztet, amit elhajítunk, előbb-utóbb föl kell venni.
Bennünket is fölemelnek.
Manapság a környeztünk ritkán – csak a láthatatlan világ erői.
Ezt gyakran tapasztaltam.
Tanáraid jól láttak.
Nagy ember vagy!
Soraidból érzem.
Nem abban az értelemben, ahogy gondolták talán, hogy „sokra viszed”, hanem úgy, hogy egy Nagy Lélek szunnyad benned. Akivel lehet beszélni. Aki pontosan tudja, amit most elmondtam. S aki most bizonyára nem érzi jól magát benned, mert nem hallgatsz rá.
Nem vigasztallak.
És főleg nem akarok erőt adni neked – mert azt nem is lehet.
De állj föl, tanácsolom.
És hallgass magadban végre ne a Rossz Varázslóra, hanem az igazira, aki tudja, hogy semmi bajod, fölemel, visz, és minden csatádat megnyeri.
M. Péter
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!